Sok óvodásunk a járvány miatt még
egyszer sem tapasztalhatta meg a Húsvét örömét, és sokuknak nem igazán volt
alakalmuk megismerni népszokásainkat sem. Most végre volt lehetőségünk arra,
hogy együtt ünnepeljünk. Éppen ezért igyekeztük igazán emlékezetessé és élmény
dússá varázsolni a gyerekek számára az óvodai húsvétváró napokat.
A gyermekek megismerhették és
kipróbálhatták a tojásfestés néphagyományát, a főtt és kifújt tojásokat
különböző színekkel és mintákkal díszítették. Az alkotás hatalmas élmény volt
számukra.
A tavaszi szünetet megelőző héten
Húsvéti játszó délelőtt keretében képzeletbeli utazást tettünk „Nyúlországba”,
Nyúlkirály udvarába, ahol vidám hangulatú ügyességi feladatokkal tarkított
sorversenyeket rendeztünk. Színes tojástartóból felépült a nyúlkirály trónja. A
csapatok papírtojásokkal díszítették ki a tojásfákat. A kifestett színes tojásokat
kanálban egyensúlyozva ügyesen vitték óvodásaink a szépen kizöldült fű tálba. A
közösen elkészített és feldíszített udvaron megkóstolták a gyerekek a csibe, nyuszi
és tojás formájú linzereket, majd elfogyasztották a kalácsból készített húsvét
bárányt is.
Kis pihenő után kinyitott az
állatsimogató. Az óvodásaink érdeklődve figyelték a Húsvét jelkép állatait,
mert mindig nagy öröm és maradandó élmény a gyerekeknek az állatokkal való
találkozás.
Ezt követte, az egyik
legizgalmasabb húsvéti hagyomány, a tojáskeresés. Az ezért járó csoki tojás jutalomnak
mindenki nagyon örült. A délelőtt, az alvás előtti közös mesével zárult, amikor
megtudhattuk Tapsika történetéből, hogy a „Nyuszi várban”, milyen nagy munka és
készülődés előzi meg az ünnepet.
A projekt második napján úgy,
mint Húsvét másnapján, a locsolkodás néphagyományát elevenítettük fel. A fiúk
régi szokás szerint meglocsolták a lányokat, majd minden csoport a szépen
kidíszített asztaloknál közösen fogyasztotta el a húsvéti szendvicseket.
A néphagyományok mellet a Húsvét
a tavasz köszöntésével is összefonódik, így programunkat az udvaron folyattuk,
ahol citeraszóra és a Ligeti Pacsirták énekére táncoltak a gyerekek. Így
köszöntöttük a várva várt kikeletet.
Valóban látszott, hogy sokan
először találkoztak a népi hagyományok élményével, ahogyan az is látszódott,
mennyire élvezték a hagyományőrző programokat. Őszintén reméljük, hogy a
gyerekek magukkal viszik és megőrzik ezeket a szép emlékeket, és talán majd
otthon is ápolják a hagyományokat, majd egyszer ők is továbbadják azokat a
következő generációknak.